Elhallgatott gondolatok

0. nap


        Magányosan ülök a helységben. A hideg már a csontomig hatol.
        Most kezdem megérteni, hogy bizonyos esetekben már kevés az akarat. Hit kell ide. Kemény elvakult hit.
        Nem vagyok vallásos. Miben higgyek? Talán abban, hogy jobbá lehet tenni a világot?
        Lakatos Menyhért Füstös képek regényét olvasom. Érdekes világ.
        Európa mai gondolkodásmódját alapvetően meghatározta az ókori Görögország szellemi hagyatéka.
        Hérakleitosz, Démokritosz, szofisták, Szókratész, Arisztotelész, Platón megalapozták a modern
        művészet, és tudomány alapjait. Vizsgálták az emberi közösséget, és alapvető erkölcsi normákat
        állítottak fel. A Füstös képekben egy olyan világ tárul elénk, amely semmibe veszi ezeket a normákat.
        A következmények magukért beszélnek.
        Vannak, akik a Füstös képek népét kiközösítik, megvetik. Vajon miért teszik ezt?
        Lehet hogy azért, mert az a világ tükröt tart eléjük melyből a saját gyarlóságuk képe köszön vissza.
        Látnunk kell, hogy a többség is elköveti azokat a bűnöket, amit a kisebbség.
        (Fehérgalléros bűnözés adócsalás, kizsákmányolás, hajléktalanság, nyomor …)
        Burkoltan, tanult módon, rafináltan.
        A tudás, vagy a bőr színe talán mentesít a felelősség alól?
        Kesze-kusza gondolataim fonalát a hajópadló reccsenése szakítja meg, jelzi a látogató érkezését.
        A látogatók alapvetően két csoportba sorolhatóak.
        Az egyik a kiállítás miatt jött. Nem sok gond van vele, tudja mit akar.
        A másikat a kíváncsiság hozza be az utcáról. Még jó ha tud magyarul, mert ha nem, akkor úgy megy, ki
        ahogy bejött. A kérdéseire nem kap választ és ez kissé csalódottá teszi.
        Úgy kell neki, ha nem beszéli a honi nyelvet.
        Idősebb hölgyek csapata csörtet be. Rájuk van írva, hogy a fővárosból érkeztek.
        Lejöttünk vidékre a prosztókhoz, had tanuljanak egy kis kultúrát.
        Körbevesznek, kérdezik - Mi ez?
        Nem sok kedvem van beszélni, a kezükbe nyomom az ismertetőt.
        Méla undorral és megvetéssel néznek rám. Ez a vidéki prosztó még beszélni sem tud.
        Az egyik elkapja tőlem az irományt és felolvassa a többinek.
        Meghallgatják, majd szétszélednek.
        Mire egyet szólnék, már az emeleten, az irodában, a raktárban vannak. Minden érdekli őket.