Elhallgatott gondolatok
2. nap
Szakad az eső. Megváltozott a Föld, nem lesz már tavasz csak nyár. Hideg van, nyirkos minden.
Fiatal pár nézelődik. Üdvözlöm őket.
- Hogy tetszenek a képek?
- Jók, szívesen vinnék haza a lakásomba egyet. – mondja a fiatalember.
- Megegyezhetünk, én nem vagyok semmi jónak az elrontója. – mondom viccesen.
Plesz Antal mondásait feljegyezték. Igen tanulságosak.
"A remekmű leválik az alkotójáról, a fércmű a nyakán marad."
F alkotásainak a vásárlási szándék pozitív minősítést adott.
Sok ma a művész, és soknak marad a fércmű a nyakán.
"Az önjelölt művészben dúl a bosszús-gőgös dölyfösség, mert a szelleméből hiányzik az attikai só, a humor."
A fimon elmésség, szellemesség kezd kiveszni a világból.
Kiszorítja a dölyfösség, a hatalomvágy és a kapzsiság.
"Nem vagyunk egyformák. A művelt ember többet tanult, mint amennyit tud, az okos annyit tud,
amennyit tanult, a kreatív, akivel a legtöbb baja van a világnak, többet tud, mint amennyit tanult."
Butának tartom magam, és mégis folyton bajom volt a világgal. De hát a kivétel erősíti a szabályt.
"Az önfeledt ifjú kíváncsi, örül, ha kap valamit.
Aktív korában az ember a létért való küzdelemben fel akarja falni a világot,
hajlott korában boldog, ha adhat, és kevéssel beéri."
Az öreg folyton morog. A morgolódás gyógyír fájó tagjaira, minden bújára, bajára és bánatára.
Nem rátok haragszik az öreg, inkább saját magára.
