Elhallgatott gondolatok
5. nap
Itt van ez az izé, bekapcsolom és leveri a biztosítékot.
Van itt egy másik csodabogár, ezt viszont nem szabad lekapcsolni a hálózatról, mert azonnal bekrepál.
Na, ezt hívják a 22-es csapdájának.
Közel négy évtizedet töltöttem el elektromos kütyük babrálásával.
Az "átkosba" az volt a főnökeim döntése, hogy a villanyásznak mindenhez értenie kell.
Ezért, az elektroműszerész szakma mellé még meg kellett tanulnom az erősáramú villanyszerelést,
ív és lánghegesztést, darukezelést, targoncakezelést, bánya és erőmű speciális villanyszerelését.
Le kellett tennem az erősáramú biztonságtechnikai szabványossági vizsgákat, méregkezelői vizsgát,
és az adott üzem üzemviteli szakvizsgáit.
Aztán jött a szép újvilág. Ebben a fene nagy demokráciában a főnökeim, aki természetesen
ugyanazok voltak, mint az "átkosban", úgy döntöttek, hogy károsulna a demokrácia,
ha a képességeimet, nem a nap 24 órájába hasznosítanák.
Így sikerült napi 16 órában kamatoztatni a képességeimet.
Teltek az évek, aztán egyszer csak kifeküdtem.
Az orvosok lemondtam rólam. Tévedtek, mert többek bánatra megmaradtam.
Kaptam a sorstól még egy lehetőséget, egy új életet.
Ezzel az új élettel, nem tudok mit kezdeni.
Az orvosok szerint választhatok, vagy tovább folytatom az előző életem és akkor feldobom a
pacskert, vagy megfogadom a tanácsaikat, és van némi esélyem az életben maradásra.
Miután eltiltottak a munkától így sem volt sok esélyem, hiszen jövedelem nélkül
nem lehet sokáig húzni a földi létet.
Előző életemben szerettem a szakmám. Az új életemben már utálom.
Lehet, hogy nem is a szakmát csupán csak a megváltozott körülményeket.
A lényeget tekintve ez nem számít.
Letettem a nagy esküt, hogy többé soha senkinek, sem anyagi juttatásért,
sem szívességből nem fogok villanyászkodni.
A Sátán kísért, és nehéz megtartani a fogadalmat!
Most is itt van ez a 22-es csapda.
A franc bele, bezárok oszt haza megyek.
Aki nem csinál semmit, az nem követhet el hibát!